DE HÁT MÉGIS KIK AZOK A CIVILEK?

Nem tudom hova tenni azt a mérhetetlen ellenszenvet és sok esetben gyűlöletet  amit magukat melldöngetve civilnek nevezők a DK és Gyurcsány ellen tanúsítanak. De nem csak ellene, hanem úgy együtt az egész baloldal illetve az egész politikai ellenzék ellen. Persze lehet bíráskodni mások felett és  ítéletet mondani, lehet helyteleníteni a döntéseit a lépéseit. Szíve joga bárkinek. Sőt mi több kell is, hiszen a kritika által fejlődünk, az érdemi viták visznek mindig egy lépéssel előbbre. 

De, hogy megbélyegzik és kirekesztik, sőt elhatárolódnak éppen attól a közösségtől, akik a kezdet óta nyíltan arcukat és nevüket vállalva kiállnak a demokrácia elvei mellett, éppen egy olyan országban ahol a sunyi mutyizgatás, a "féltem a bőröm ezért inkább befogom a pofám és tűrök" elve uralkodik, ahol
a demokrácia lángja már éppen csak pislákol, szóval mindez nagyon is bántja az én baloldali liberális igazságérzetemet. 

Közintézményi dolgozóként minden egyes facebookos megnyilvánulásommal, minden egyes megosztással, minden egyes tüntetésen való részvételemmel lényegében nap mint nap viszem vásárra a bőrömet, mint ahogyan ezt teszi rajtam kívül sok 100ezer baloldali demokrata (és az most lényegtelen, hogy DK-s, MSZP-s, EgyüttPM-es, MOMA-s stb.) .  Hát ezért lennék én és a többi megbélyegzett, ezért kell nekem vagy a többinek arcunkat és nézeteinket  eltakarva, némán, biodíszletként növelni a „nagy civil” tömeget? A nagy civil vezetők vagy nem érzik szavaiknak a súlyát, vagy valami olyan hátsó indíttatásból tesznek ellenzékellenes kijelentéseket, amelyet talán jobb lenne minél előbb néven nevezni, hogy a társadalom tisztán lásson. Nos a választ nem tudom. De keresem. 

Sok helyen olvasom azt, hogy hagyjuk a tüntetéseket, a megmozdulásokat a civilekre, majd ők megoldják, majd ők kivívják. De hát mégis kik azok a civilek? Mitől civilebbek ők mint én?  Attól, hogy én egy párt tagja vagyok ugyanúgy ennek a nemzetnek a része vagyok, egész életemet, múltamat és jövőmet is ehhez az országhoz kötöm, benne minden jóval és rosszal. A döntéseimet akárcsak egy „civilét” elsősorban az érzéseim, az emlékeim határozzák meg.  Mi, akik nyíltan vállaljuk politikai nézeteinket, mi is itt építjük a jövőnket, és végső nyugalomra is itt lelünk majd. Ezért az országért dolgozunk, aggódunk, ezért a társadalomért harcolunk minden lehetséges demokratikus módon és eszközzel.  Mert mi demokraták már csak ilyenek vagyunk. Szemünkre vetik, hogy részt vettünk a választáson, hogy benn ülünk a parlamentben, a megyei és települési testületekben, az EP-ben stb. Mégis mit kellene tennünk? Talán inkább ragadjunk fegyvert és buzdítsunk mindenkit ugyanerre? Vagy földalatti mozgalmakat kellene szerveznünk, és fecsegőposzáta medálokat tűzni a mellünkre a szívünk fölé? NEM! Demokrata ilyet nem tesz, nem tehet! A demokrata a legutolsó leheletéig is demokrata marad. Az erőszak nem a mi fegyverünk.  

Magyarországon négy éve elkezdődött a diktatúra kiépítése egy szűk érdekcsoport által és érdekében. A jobboldal ennek érdekében kategorikusan amortizált le mindent és mindenkit, ami nem ő volt. „Aki nincs velünk az ellenünk” elvet követve állított maga mellé, vagyis inkább fordította a társadalom felét mindenki ellen, aki nem jobboldali volt és nem keresztény konzervatív elveket vallott. Bűnösöket jelölt ki, akikre lehet haragudni, akiket felelőssé lehet tenni saját nyomorúságunkért. 

Ez az egyetlen, amit mi magyarok művészi fokon űzünk. Ráhúzzuk a vizes lepedőt valakire, aki éppen ott van, éppen akkor, minden terhet és felelősséget a  nyakába aggatunk, hogy magunkat ezáltal föloldozzuk a bűneink alól.  Ugyanezt teszik a nagy civil vezetők is. Kikiáltották az egész ellenzéket a legfőbb bűnösnek. Ők már „elmúlthuszónötév”-eznek. 

Én NEM adom az elmúlt 25 évemet, és azt sem hagyom hogy bárki elvegye, megmásítsa, vagy akár elhazudja a nagyapáink és apáink által kivívott demokráciát és  az Európához való csatlakozást! Most csak a DK-ról szólva azt hiszem nem elhanyagolható, és lebecsülendő, hogy három éve a semmiből kezdte el fölépíteni magát, amelynek tagjai egyedüliként mertek szembemenni Orbán rendszerével, akár szóban, akár az utcán demonstrálva.  Szintén egyedüliként álltunk ki a végsőkig az ellenzéki összefogás mellett is. Azon kívül, hogy mi párttagok illetve pártszimpatizánsok vagyunk ugyanolyan civilek vagyunk mint mindenki más ebben az országban. Ugyanolyan civil maga Gyurcsány Ferenc is, amikor az alapvető állampolgári jogai sérülnek. Vagy nem? Már már úgy állítják be a civil közösséget, mint valami mindenen kívül és mindenek felett álló nagy igazságosztót. Holott minden magát civilnek nevező igenis gondolkodik, érez, szimpatizál, vannak nézetei, elvei és még sorolhatnám. Akkor mitől is civil? 

Kissé úgy tűnik, mintha valami mocskos játékot űznének a civil oldallal, a bábuk mi vagyunk, adófizető állampolgárai ennek az országnak. A játékos pedig precíz pontossággal utánozza le a fidesz által 2010 előtti űzött aknamunkát és karaktergyilkosságot. Csakhogy ez most nem egyetlen személyre, hanem az egész baloldali ellenzékre irányul. Hangsúlyozom: mintha! 

Drága civil vezetők nagyon rossz úton jártok. Nekem úgy tűnik mintha már osztogatnátok a pozíciókat. Mintha attól félnétek, hogy a pártok és szervezetek majd lenyúlják előletek a show-t. Akkor mitől is vagytok ti jobbak, mint a regnáló hatalom? Itt most a fidesz az ellenség, a közös ellenség, akit csakis nagy társadalmi összefogással lehet legyőzni. Vagyis MINDENKIRE szükség van! 
Egy társadalom egységét nem az arctalan uniformizált tömeg adja, ellenkezőleg, éppenhogy a sokszínűségében rejlik az ereje.